Kezdjük egy komolytalanul tudományoskodó rendszertani besorolással: a hot dog a könnyen, gyorsan elkészíthető ételek törzsfájának egyik figyelemre méltó elágazása.

Az emberiség már a kenyérsütés elterjedése óta fogyaszt együtt pékárukat és húsféléket (ez a tény egyébként Woody Allennek, New York örök imádójának fantáziáját is megragadta: egyik humoreszkjében kacagtatóan tárja elénk Sandwich grófjának erőfeszítéseit, melyek végül a szendvics „feltalálásához” vezettek).

S ha már New York, kanyarodjunk is mindjárt vissza a hot doghoz: ez a harapnivaló aztán igazán nem véletlenül olyannyira közkedvelt. A hot dog zsenialitása abban rejlik, hogy bár az alapforma végtelenül letisztult – virsli egy hosszúkás zsemlében -, annak variálási lehetőségei kis túlzással a végtelenbe nyúlnak. A hagyományos ketchup- mustár- majonéz triumvirátuson messze túlmutatva a legkülönfélébb feltétek, szószok, és fűszerek garmadája varázsolhatja egyedivé a hot dogot.